Kiégés
Az égés a hegesztőmedencéből történő ötvözetelem-veszteség párolgás vagy oxidáció révén az ívben. Emiatt a varrat ötvöződése csökken, és veszít szilárdságából, szívósságából vagy korrózióállóságából. A hegesztőnek ezt a veszteséget megfelelő hozaganyagokkal vagy védőintézkedésekkel kell kompenzálnia.
Fizikai-kémiai hatásmechanizmus
Az ívben 3000 Celsius-fok feletti hőmérséklet uralkodik. Az alacsony forráspontú ötvözőelemek elpárolognak. Ilyen például a mangán (forráspont 2061 Celsius-fok) és a cink (907 Celsius-fok). Más elemek, mint a titán vagy az alumínium, reakcióba lépnek a levegő vagy az oxidok oxigénjével. Oxidokat képeznek, amelyek salakként a felszínre úsznak, vagy füstként távoznak. Ennek következtében ezen elemek aránya a folyékony fémben csökken.
Kohászati jelentőség és kockázatok hegesztéskor
Az ötvözőelemek vesztesége megváltoztatja a varrat tulajdonságait. Kevesebb mangán és szilícium gyengébb dezoxidációt és kisebb szilárdságot jelent. Kevesebb króm kisebb korrózióállóságot jelent. Az acél puhábbá válhat, vagy elveszítheti szívósságát. Pórusok, repedések és elégtelen mechanikai értékek lehetnek a következmények. Az égési veszteség különösen kritikus a magas ötvözésű acéloknál.
Műhelygyakorlat és teendők
Válassz olyan hozaganyagot, amelynek magasabb az ötvözettartalma, mint az alapanyagé. Így kompenzálod az égési veszteséget. Példa: MAG-hegesztésnél a mangánveszteség 10-20 százalék is lehet. Ezért használj megfelelően magasabb mangántartalmú huzalt. Figyelj a helyes védőgáz-összetételre. Túl sok aktív gáz, mint a CO2, fokozza az oxidációt. Dolgozz rövid ívvel vagy impulzustechnikával. Ez csökkenti a medence túlmelegedését. A bázikus bevonatú elektródák jobban védik a varratot az oxidációtól.