Aktív gáz oxigéntartalma
Az aktív gáz oxigéntartalma meghatározza a hegesztési olvadék nedvesítését és folyási viselkedését. 1–8 % O₂ javítja a varratfelületet és stabilizálja az ívet. Túl sok oxigén oxidálja az ötvözőelemeket, oxidzárványokat képez, és rideggé teszi a varratot.
Fizikai-kémiai hatásmechanizmus
Az oxigén felületaktív: csökkenti az olvadt acél felületi feszültségét. Így a hegesztőmedence jobban nedvesít, és laposabban folyik szét. Az ív egyenletesebben ég, a cseppátmenet finomabb lesz. Ugyanakkor az oxigén reakcióba lép a vassal, mangánnal és szilíciummal, oxidokat képezve. Ezek az oxidok salakként a felszínre úsznak, vagy zárványként maradnak a szövetben. A felesleges oxigén a szénnel CO-gázzá reagálhat, és pórusokat okozhat.
Kohászati jelentőség és hegesztési kockázatok
Túl kevés oxigén (1 % alatt) rossz nedvesíthetőséget, sok fröcskölődést és egyenetlen ívet okoz. Túl sok oxigén (8 % felett) oxidálja az ötvözőelemeket, például a mangánt és a szilíciumot. A varrat szívóssága csökken, ridegebbé válik, és hajlamos lesz pórushibákra és melegrepedésekre. A varratdudor erős elszíneződést mutat, és az elérhető mechanikai jellemzők romlanak.
Műhelygyakorlat és teendők
Ötvözetlen és gyengén ötvözött acélokhoz 2–5 % oxigéntartalom szokásos argon-CO2 keverékben. Vastagabb lemezeknél vagy permetív esetén az arány akár 8 %-ig is nőhet. Használj elegendő dezoxidáló elemet (Mn, Si) tartalmazó hozaganyagot. Ellenőrizd a gázösszetételt áramlásmérővel, és soha ne keverj saját magadnak gázt. Ne lépd túl a 8 % O2-t, mert különben az ütőmunka jelentősen csökken. Magasan ötvözött acélokhoz, például a CrNi-hoz, az O2-tartalom maximum 2 % lehet, különben tiszta argont használj CO2-val.