Megszívási színek
A megszívási színek azok a vékony, színes oxidrétegek, amelyek a tiszta acélon melegítéskor keletkeznek. A szerszámkészítők ebből olvassák le a megszívási hőmérsékletet – a halványsárgától 200 °C-nál a lilán át a szürkéig körülbelül 400 °C-nél.
Ha tiszta acélt hevítesz, a felületen vékony oxidréteg képződik. Olyan vékony, hogy a fény úgy törik meg rajta, mint a szappanbuborékon — és a rétegvastagságtól függően más-más színben játszik. Ezek az elszíneződési színek, amelyek remek eszköznek bizonyulnak: a rétegvastagság közvetlenül függ a hőmérséklettől. Ha egy tiszta szerszámot lassan hevítesz, látod, ahogy a szín vándorol a felületen, és könnyen leolvashatod az elszíneződési hőmérsékletet.
Megszívási színek
Így olvasd le a skálát: A halványsárga körülbelül 200 °C–nál nagyobb keménységet jelent (kés, szúrószerszám, él). A szalmasárga és az aranysárga 220–240 °C körül a klasszikus a vágószerszámokhoz. A lila és a búzavirágkék 300–320 °C–nál már érezhetően kisebb keménységet, de nagyobb szívósságot jelent — ez a rugók és szívós alkatrészek tartománya. A szürkéskéktől a szürkéig (350 °C felett) az acél lágyan el van eresztve.
Két buktató: Először is, ez csak tiszta, szennyeződésmentes felületen működik — on vagy rozsdán nem látsz elszíneződési színeket. Másodszor, ne keverd össze: A rozsdamentes hegesztési varrat elszíneződése más — ott az elszíneződés azt mutatja, mennyire oxidálódott a varrat, és mennyi veszett el.