Kiválásos keményedés
A kiválásos keményedés növeli az acél keménységét és szakítószilárdságát egy második fázis finoman elosztott, koherens kiválásaival. Ezek akadályozzák a diszlokációk mozgását.
Fizikai-kémiai hatásmechanizmus
A kiválásos keményedés akkor lép fel, amikor egy fémben a lehűlés során egy második fázis alakul ki, és ez finoman eloszlik a rácson keresztül. Ez a második fázis különböző elemekből állhat, például szénből vagy szilíciumból. Koherens kiválásokat képez, amelyek beépülnek a fémbe és befolyásolják annak szerkezetét.
Kohászati jelentőség és kockázatok hegesztéskor
A kiválásos keményedés megnövekedett keménységhez és szakítószilárdsághoz vezethet, ami különösen kívánatos a nagy teljesítményű acéloknál. Ugyanakkor repedésekhez és forró repedésekhez is vezethet, ha a hűtés túl gyors, vagy a hozzáadott anyagokat nem megfelelően dolgozzák fel. A nem megfelelő olvasztási folyamat azt eredményezheti, hogy a második fázis nem oszlik el kellőképpen, ami viszont rontja a keménységet és a szilárdságot.
Műhelygyakorlat és teendők
A kiválásos keményedés sikeres kihasználásához fontos az olvasztási folyamat gondos ellenőrzése. Ez magában foglalja a hozzáadott anyagok helyes kiválasztását és a megfelelő hűtési lépések betartását. A túl gyors hűtés repedésekhez vezethet, míg a túl lassú hűtés csökkentheti a keménységet. Javasolt a hűtési időt másodpercekben és a hőmérsékletet a kritikus hőmérsékleti ablakban (t8/5) pontosan mérni és ellenőrizni.