Ausztenitképző
Az ausztenitképzők olyan ötvözőelemek, amelyek stabilizálják az ausztenitrácsot. Az átalakulást alacsonyabb hőmérsékletek felé tolják el, így hűtéskor kevesebb kemény martenzit keletkezik. Ezáltal a varrat szívósabb és repedésre kevésbé hajlamos.
Fizikai-kémiai hatásmechanizmus
A nikkel, a mangán, a szén és a nitrogén az ausztenitben oldódik, és kiterjeszti annak stabilitási tartományát a vas-szén diagramon. Csökkentik a kritikus hűlési hőmérsékletet, amelyen az ausztenit ferritté vagy martenzitté alakul. Így a kfz (köbös tércentrált) rács szobahőmérsékleten is megmarad. Ez a fázis lágyabb, szívósabb és nem mágneses.
A hegesztés metallurgiai jelentősége és kockázatai
Az ausztenitképzők csökkentik a keménységet és a repedésveszélyt a hőhatásövezetben. A túl nagy arány (különösen ausztenites Cr-Ni acéloknál) azonban forró repedésekhez vezethet. Ennek oka: a tiszta ausztenites szövet durva szemcséjű dermedést mutat, és rossz az oldóképessége a szennyeződésekkel, mint a kén és a foszfor szemben. Ezek az elemek alacsony olvadáspontú filmeket képeznek a szemcsehatárokon, amelyek a zsugorodási feszültség hatására felrepednek.
Műhelygyakorlat és teendők
Ausztenites acélok hegesztésekor mindig törekedjünk kis ferrittartalomra (3–10 %). Ez megakadályozza a forró repedéseket. Ellenőrizd az összetételt a Schaeffler-diagrammal: a nikkel-egyenértéket (Ni + 0,5 Mn + 30 C) ábrázold a króm-egyenértékkel (Cr + Mo + 1,5 Si + 0,5 Nb) szemben. Ötvözetlen acéloknál: a szénegyenértéket (CEV) tartsd 0,45 % alatt, különben túl gyors hűlés hatására martenzit képződik. Az előmelegítés és a lassú hűtés csökkenti a kockázatot.