Dendrit-kar távolság
A dendrit-kar távolság a növekedési vonalak (dendritek) közötti távolság a fémben a megszilárdulás során. A kisebb távolság finom, erősen kapcsolódó szerkezetet, míg a nagyobb távolság távolabbi, kevésbé kapcsolódó szerkezetet eredményez.
Fizikai-kémiai hatásmechanizmus
A fémek megszilárdulása során a kristálycsírákból dendritek nőnek. A dendritek közötti távolságot, az úgynevezett dendritikus kar-távolságot a hűlési sebesség határozza meg. Gyors hűlésnél a kristályszerkezet gyorsan nő, és sűrű, egymással összekapcsolt struktúrát képez, kis dendrittávolsággal. Lassú hűlésnél a szerkezet lassabban nő, és tágabb, kevésbé összekapcsolt struktúrát képez, nagyobb dendrittávolsággal.
Kohászati jelentőség és kockázatok hegesztésnél
A túl nagy dendritikus kar-távolság finomszemcsés szerkezethez vezethet, ami rontja a mechanikai tulajdonságokat, például a szilárdságot és a szívósságot. Ez növeli a repedések és törések kockázatát. A túl kicsi távolság erősen összekapcsolt, üvegszerű szerkezetet eredményezhet, ami szintén forró repedésekhez és alacsony alakíthatósághoz vezet.
Műhelygyakorlat és teendők
A dendritikus kar-távolság optimális szabályozásához fontos a hegesztési medence hűlési sebességének szabályozása. Ezt a megfelelő hegesztési eljárás kiválasztásával (pl. TIG-hegesztés vékony acélokhoz) és a hegesztés utáni késleltetési idők beállításával lehet elérni. Cél, hogy a dendritikus kar-távolság körülbelül 10 és 50 mikrométer legyen, az adott fémtől és a kívánt mechanikai tulajdonságoktól függően.