Oxigéntelenítés
Az oxigéntelenítés az oldott oxigént köti meg a fémolvadékban olyan elemekkel, mint a szilícium, mangán vagy alumínium. Ezek az oxidok felúsznak, és salakként távoznak. Oxigéntelenítés nélkül pórusok és rideg zárványok keletkeznek a hegesztési varratban.
Fizikai-kémiai hatásmechanizmus
A folyékony acélban az oxigén atomosan oldott állapotban van. A megszilárduláskor az oxigén oldhatósága hirtelen lecsökken. Az oxigén gázként távozna, vagy vassal vas-oxiddá egyesül. Mindkettő károsítja a varratot. A deoxidáció során nagyobb oxigénaffinitású elemeket adagolunk, például szilíciumot, mangánt vagy alumíniumot. Ezek az elemek azonnal megkötik az oxigént szilárd vagy folyékony oxidként. Az oxidok a kisebb sűrűségük miatt felúsznak, és salakként lehúzhatók. Így az acélban szinte nem marad szabad oxigén.
Kohászati jelentőség és hegesztési kockázatok
Megfelelő deoxidáció nélkül a megszilárduláskor gázbuborékok képződnek. Ezek a pórusok gyengítik a varratot, és szivárgáshoz vezethetnek. Ugyanakkor kemény, rideg oxidzárványok keletkeznek, amelyek bevágásként hatnak, és csökkentik a szívósságot. Dinamikus igénybevételnél az ilyen varratok idő előtt törnek. Túl sok deoxidálószer is káros: a szilícium vagy mangán feleslege a szövetet keményebbé teszi, és elősegítheti a melegrepedések kialakulását.
Műhelygyakorlat és teendők
A gyakorlatban az alapanyag és a felület alapján választják ki a hozaganyagot. Ötvözetlen acélhoz elegendő mangán- és szilíciumtartalmú huzalt vagy elektródát használnak (pl. G3Si1 és 1,5 % Mn, 0,8 % Si). Rozsdás vagy lemezes felületnél növelik a deoxidáló arányt, vagy mechanikusan tisztítják a varratéleket. A salakot minden réteg után teljesen el kell távolítani, hogy ne záródjanak be oxidok.