Elektrokémiai passziválás
Az elektrokémiai passziválás vékony, stabilizált oxidréteget hoz létre a fémfelületen anódos polarizációval. Ez a réteg megakadályozza a további korróziót és védi az anyagot.
Fizikai-kémiai hatásmechanizmus
A passziválás pozitív elektromos áram (anódos polarizáció) alkalmazásával történik egy megfelelő elektrolitban lévő fémre. Ez az oxidáció gyors lefolyását okozza a felületen, amely vékony, jól tapadó réteget képez. Ez a réteg megakadályozza a további korróziós folyamatot azzal, hogy elszigeteli a fémet a környező közegetől.
Kohászati jelentőség és hegesztési kockázatok
A passziválás különösen fontos acélok és más fémek feldolgozásakor a korrózióállóság növelése érdekében. Hibás alkalmazás vagy hiányzó passziválás esetén az anyag hajlamos lehet a korrózióra, ami repedésekhez és kopáshoz vezethet. Fontos az is, hogy a passziválás ne szakadjon meg, mert ez a korrózió újraindulását okozza.
Műhelygyakorlat és munkautasítások
A sikeres elektrokémiai passziválás elvégzéséhez a következő lépéseket kell betartani:
1. A fém előkészítése: A fémnek tisztának és szennyeződésektől mentesnek kell lennie.
2. Az elektrolit kiválasztása: Megfelelő elektrolitot választunk, például szulfát- vagy nitrátoldatot, a passziválandó anyagtól függően.
3. A feszültség alkalmazása: A fémdarabot az áramforrás pozitív pólusára csatlakoztatjuk, és bemerítjük az elektrolitba. A feszültségnek elég magasnak kell lennie a gyors oxidációhoz.
4. A passziválás időtartama: Az idő a kívánt védelmi szinttől függ, de jellemzően néhány perctől órákig terjed.
5. Utókezelés: A passziválás után a fémet megszárítjuk, és szükség esetén védett környezetben tároljuk.