Keménységvizsgálat
A keménységvizsgálat során egy vizsgálótestet meghatározott erővel az anyagfelületbe nyomnak. A maradandó benyomódás méretéből adódik a keménységérték. Így hegesztéskor felismerhetők a hőhatásövezet veszélyes felkeményedései, amelyek rideg martensitre utalnak.
Fizikai-kémiai hatásmechanizmus
Egy gyémánt- vagy keményfémtest meghatározott vizsgálóerővel hatol a felületbe. Az anyag plasztikus ellenállást fejt ki a behatolással szemben. Minél keményebb a szerkezet, annál kisebb marad a lenyomat. Hegesztéskor általában Vickers (HV10) szerint mérnek. Ez a módszer gyémántpiramissal és 10 kilopond vizsgálóerővel dolgozik. A mérhető keménységérték közvetlenül a lenyomat átlójának hosszából adódik. A Vickers mellett a Brinell és a Rockwell is elterjedt, de hegesztési varratokhoz a Vickers HV10 a legalkalmasabb, mert a lenyomat kicsi marad, és pontosan elhelyezhető a keskeny hőhatásövezetben.
Kohászati jelentőség és kockázatok hegesztéskor
Hegesztés után a varrat lehűl. A túl gyors hűtés kemény, repedésre hajlamos martenzitet hoz létre a hőhatásövezetben. A keménységvizsgálat feltárja ezeket a zónákat. A 350 HV10 feletti értékek ötvözetlen és gyengén ötvözött acéloknál kritikusnak számítanak. Ott hidrogén okozta hidegrepedés veszélye áll fenn. A túl lágy zóna is utalhat az elengedés miatti lágyulásra, különösen nemesített acéloknál.
Műhelygyakorlat és teendők
A hegesztési minősítéshez a szabvány szerint legalább három-három lenyomatot kell vizsgálni a varratfémben, a hőhatásövezetben és az alapanyagban. A felületnek síknak kell lennie, csiszolva és salakmentesnek. A mérési pontok 0,5-1 mm távolságra legyenek a fúziós vonaltól. Ha a keménységérték a megengedett határ felett van, a hegesztőnek növelnie kell a hőbevitelt, emelnie kell az előmelegítési hőmérsékletet, vagy hőkezelést kell végeznie. Ezután újra kell mérni.