Akadálysűrűség
A térfogategységre jutó kristályszerkezet-hibák (diszlokációk) és kiválások száma, amelyek gátolják a képlékeny alakváltozást. Közvetlen kapcsolatban van a keménységgel és a szilárdsággal.
Fizikai-kémiai hatásmechanizmus
A diszlokációsűrűség a fémben térfogategységenként található kristályszerkezeti akadályok (mint például diszlokációk vagy kiválások) számát jelenti. Ezek az akadályok gátolhatják a képlékeny deformációt, mivel megnehezítik az atomok mozgását a kristályon belül.
Kohászati jelentőség és hegesztési kockázatok
A magas diszlokációsűrűség nagyobb keménységhez és szilárdsághoz vezethet. Ez azonban azt is okozhatja, hogy az anyag hajlamosabbá válik a repedésre, különösen nagy terhelés vagy hőmérséklet-változás esetén. A varratképzés során a túl magas diszlokációsűrűség üvegszerű martenzithez és melegrepedéshez vezethet.
Műhelygyakorlat és teendők
A túl magas diszlokációsűrűség kockázatának minimalizálása érdekében fontos az olvasztási és hűtési folyamat gondos ellenőrzése. A túl gyors hűtés elősegítheti a martenzit képződését, míg a túl lassú hűtés durvább szövetet és csökkent szívósságot eredményez. A hegesztési eljárás kiválasztásakor ügyelni kell arra, hogy az adott fémhez illeszkedjen a optimális diszlokációsűrűség elérése érdekében.