Magas hőmérsékletű oxidáció
A magas hőmérsékletű oxidáció a fémek és az oxigén kémiai reakciója magas hőmérsékleten, folyékony elektrolit nélkül. Sűrű salakréteget képez, ami befolyásolja az ellenállást.
Fizikai-kémiai hatásmechanizmus
Magas hőmérsékleten a fémek reagálnak a levegő oxigénjével, és oxidréteget képeznek. Ez a folyamat független a folyékony elektrolitoktól, és a 4Fe + 3O₂ → 2Fe₂O₃ kémiai egyenlettel írható le.
Kohászati jelentőség és hegesztési kockázatok
A magas hőmérsékletű oxidáció sűrű salakréteget hozhat létre, amely védi az anyagot a további oxidációtól. Ugyanakkor deformációt és szilárdságcsökkenést is okozhat, ha a réteg túl vastag vagy nem jól tapad. Ez különösen magas hőmérsékleten és hosszú terhelési idő esetén fordulhat elő.
Műhelygyakorlat és teendők
A magas hőmérsékletű oxidáció elkerülése érdekében a fémeket jól védeni kell, mielőtt magas hőmérsékletű környezetbe kerülnek. Ez megtehető szilícium-oxid vagy titán-oxid vékony rétegével. Hegesztéskor fontos a hőmérséklet szabályozása, hogy ne legyen túl magas, elkerülve a túlzott oxidációt. Emellett olyan fémeket kell választani, amelyek ellenállnak az oxidációnak.