Inkompatibilitási diszlokáció
Az inkompatibilitási diszlokáció a fázishatárokon a különböző kristályszerkezetek közötti rács-eltérések miatt jön létre. Csökkenti a rugalmas alakváltozási energiát, és feszültség kialakulásához vezethet.
Fiziko-kémiai hatásmechanizmus
Az inkompatibilitási diszlokáció akkor lép fel, amikor egy fémben különböző kristályszerkezetek találkoznak. Ezek az eltérő szerkezetek eltérő rácsparaméterekkel rendelkeznek, ezért nem tudnak tökéletesen illeszkedni. A rugalmas deformációs energia minimalizálása érdekében az atomok a fázishatárokon elmozdulnak, ami inkompatibilitási diszlokációt eredményez.
Kohászati jelentőség és hegesztési kockázatok
Az inkompatibilitási diszlokációk feszültségképződéshez vezethetnek, különösen, ha különböző fázisok közötti fázishatárokon vagy heterogén anyagokban találhatók. Ezek a feszültségek repedésekhez és törésekhez vezethetnek, különösen mechanikai igénybevétel esetén. Ezenkívül a diszlokáció növelheti a korrózióra való hajlamot, mivel korrodáló anyagok számára támadási felületet jelent.
Műhelygyakorlat és teendők
Az inkompatibilitási diszlokációk minimalizálása érdekében fontos a hegesztési paraméterek gondos beállítása. Ez magában foglalja az optimális olvadási időt és -hőmérsékletet, valamint a szabályozott hűtést. Használjon megfelelő hozaganyagokat és hegesztési eljárásokat, amelyek kompatibilisek a szóban forgó fémekkel. Heterogén anyagok esetén különösen fontos a feszültségállapot ellenőrzése, és szükség esetén feszültségkiegyenlítő intézkedések megtétele.