Oxidzárvány
Az oxidzárványok szilárd, nemfémes oxigényegyületek (pl. Al₂O₃, SiO₂), amelyek az olvasztómedencében keletkeznek és a megszilárdult varratban zártan maradnak. Belső bevágásként hatnak: megzavarják az erőfolyást, csökkentik a szívósságot, és repedésekhez vezethetnek.
Fizikai-kémiai hatásmechanizmus
Oxidzárványok akkor keletkeznek, amikor az olvadékfürdőben lévő oxigén reakcióba lép olyan elemekkel, mint az alumínium, szilícium, mangán vagy titán. Ez a reakció szilárd oxidrészecskéket képez. Normál esetben ezek a részecskék salakként a felszínre úsznak. Ha az olvadék túl gyorsan dermed meg, vagy a salakot nem távolítják el teljesen, a részecskék a varratban rekednek. Törékenyek, és más hőtágulásúak, mint az acél. Emiatt feszültségcsúcsok keletkeznek a részecskék határán.
Kohászati jelentőség és kockázatok hegesztéskor
Az oxidzárványok belső bevágásokként viselkednek. Csökkentik a hegesztési varrat ütőmunkáját és fáradási szilárdságát. Dinamikus terhelésnél ezekből a zárványokból repedések indulhatnak ki. Különösen veszélyesek a vonal- vagy felület alakú zárványok, mert gyengítik a keresztmetszetet. Nagy szilárdságú acéloknál az oxidzárványok ridegtöréshez vezethetnek. A korrózióállóság is csökken, mert a zárványok helyi korróziós támadási pontokat képeznek.
Műhelygyakorlat és teendők
Kerüld az oxidzárványokat a tiszta varratfelületekkel: távolítsd el alaposan a rozsdát, a lemezt, a zsírt és a festéket köszörüléssel vagy keféléssel. Használj megfelelő védőgázt elegendő áramlással (pl. argon vagy keverékgáz, 10–15 l/min) az oxigén hozzáférésének megakadályozására. Vezesd az elektródát vagy a huzalt egyenletesen, hogy a salak fel tudjon úszni. Többrétegű hegesztéskor minden réteg után távolítsd el teljesen a salakot salakkalapáccsal és drótkefével. Tartsd az előmelegítési hőmérsékletet és a közbenső réteghőmérsékletet az előírt tartományban, hogy elkerüld a túl gyors dermedést. Ellenőrizd a varratot hegesztés után vizuálisan és roncsolásmentes vizsgálati módszerekkel a zárványok szempontjából.