Poldi-kalapács keménységmérő
A Poldi-kalapács keménységmérő egy mobil ütéses vizsgálati eljárás, amely egy kalapácsütéssel egyidejűleg lenyomatot hoz létre egy referenciapróbán és a vizsgált darabon. A keménységértéket a lenyomatátmérők összehasonlításával határozzák meg.
Fizikai-kémiai hatásmechanizmus
A Poldi-kalapácsos keménységmérő a fémek eltérő keménységét használja ki szilárdságuk mérésére. Egy nehéz kalapácsütés egyforma benyomódásokat hoz létre a próbadarabban és a vizsgált darabban. A keménységet ezen benyomódások átmérője alapján határozzák meg: minél kisebb az átmérő, annál keményebb az anyag.
Kohászati jelentőség és kockázatok hegesztéskor
A kalapácsos keménységmérés különösen fontos a hegesztési varratpróbák minőségbiztosításához. A hibás keménységértékek repedésekhez vagy deformációkhoz vezethetnek, mivel az anyag nem elég szilárd. A túl magas keménységi maximum töréspontokat és az alkatrész élettartamának csökkenését is okozhatja.
Műhelygyakorlat és munkautasítások
1. Előkészítés: Győződjön meg arról, hogy a próbadarabok tiszták és szennyeződésmentesek, mert ezek befolyásolhatják a benyomódást.
2. Ütés: Adjon a kalapácsnak egy határozott és egyenletes ütést, hogy egyenletes bemélyedést biztosítson a próbadarabban és a vizsgált darabban.
3. Benyomódás mérése: Mérje meg a benyomódások átmérőjét precíziós mérőeszközzel. Hasonlítsa össze ezt az értéket a referenciával a vizsgált darab keménységének meghatározásához.
4. Értékelés: Ha a benyomódás átmérője a vizsgált darabban kisebb, mint a referenciapróbában, akkor az anyag keményebb. Fordítva, a nagyobb átmérő alacsonyabb keménységet jelent.