Vizsgálati lenyomat
A vizsgálati lenyomat az anyag felületén maradó képlékeny alakváltozás, amely a benyomó testnek a vizsgálóerő hatására történő benyomódásából származik. Ez adja meg az anyag keménységét.
Fiziko-kémiai hatásmechanizmus
A vizsgálati benyomódás akkor jön létre, amikor egy kemény benyomótest (pl. golyó vagy piramis alakú lenyomatképző) adott terhelés hatására behatol az anyagba, és plasztikusan deformálja a felületet. Ez a folyamat az anyag keménységétől és a benyomótest méretétől függ.
Kohászati jelentőség és kockázatok hegesztéskor
A vizsgálati benyomódást az anyag keménységének mérésére használják. Túl magas keménység repedésekhez vagy törésekhez vezethet, míg a túl alacsony keménység nem teszi az anyagot kellően stabillá. A varratnál fontos, hogy a keménység a teljes alkatrészben konzisztens és megfelelő legyen.
Műhelygyakorlat és teendők
A vizsgálati benyomódás méréséhez keménységmérőt használunk. A benyomótestet meghatározott terheléssel nyomjuk az anyagba, és megmérjük a bemélyedés mélységét. Acél esetén a DIN EN ISO 6507 előírja, hogy a benyomótest golyó vagy piramis legyen, és a terhelés 1,496 N és 2,493 N között legyen. A mérést mindig lehűlt anyagon végezzük, hogy elkerüljük a pontatlan eredményeket.