Statikus keménységvizsgálat
A statikus keménységvizsgálat az anyag szilárdságát méri terhelések folyamatos alkalmazásával, ütés vagy becsapódás nélkül. Olyan módszerekkel végzik, mint a Brinell, Vickers és Rockwell.
Fizikai-kémiai hatásmechanizmus
A statikus keménységvizsgálat olyan eljárásokra vonatkozik, amelyeknél folyamatos terhelést alkalmaznak a vizsgálandó anyagra. Ez történhet ütéssel vagy csapással (dinamikus vizsgálati eljárások) vagy folyamatos erőkifejtéssel (statikus vizsgálati eljárások). A legismertebb statikus keménységvizsgálati módszerek a Brinell, a Vickers és a Rockwell.
Kohászati jelentőség és kockázatok hegesztéskor
Egy anyag keménysége fontos tényező a mechanikai tulajdonságai, például a szívósság és az alakíthatóság szempontjából. A túl nagy keménység törésekhez vagy repedésekhez vezethet, míg a túl kicsi keménység alakíthatóvá teszi az anyagot. A varratnál döntő fontosságú a megfelelő keménység biztosítása a stabil és biztonságos kötés érdekében.
Műhelygyakorlat és utasítások
Egy anyag statikus keménységének vizsgálatához speciális vizsgálókészüléket használnak. A Brinell-vizsgálatnál egy nehéz gömbacél magot nyomnak az anyagra, és mérik a keletkezett horpadás méretét. A Vickers-vizsgálatnál piramis alakú lenyomatkészítő testet használnak, a Rockwell-vizsgálatnál pedig speciális terhelést tesznek az anyagra, és mérik a lenyomat mélységét. Az eredményeket keménységszámokban adják meg (például HB a Brinellhez, HV a Vickershez, HR a Rockwellhez).