Lágyítás és normalizálás
Lágyító izzítás, , — a kíméletes hőkezelések
AI generated Nem minden hőkezelés tesz keményebbé. A és a puhábbá, egyenletesebbé és feszültségmentesebbé teszi az acélt — pontosan erre van szükséged a után. A a legfontosabb utókezelés a belső feszültségek és a repedésveszély csökkentésére.
A mellett vannak a kíméletes hőkezelések, amelyek a acélt puhábbá, finomszemcsésebbé vagy feszültségmentesebbé teszik. A hegesztők számára gyakran fontosabbak, mint az — mert a varrat után kerülnek sorra.
a gyűjtőfogalom a felmelegítésre + lassú hűtésre. A hőmérséklettől és a céltól függően többféle típust különböztetünk meg:
(650–720 °C) a magas széntartalmú és ötvözött acélokat jól megmunkálhatóvá teszi. A gömbölyű szemcsékké áll össze, a szövet puhává válik. Erre főleg az van szükséged, mielőtt mechanikusan megmunkálod őket.
(550–700 °C) a hidegen alakított fémet újra puhává teszi. Erős hengerlés vagy hajlítás után a szövet feszült és szilárdult (); a új, feszültségmentes szemcséket képez.
(900 °C felett, majd nyugodt levegőn hűtés) a szövet "újraindítása": az acél teljesen ausztenitesedik, és hűléskor finom, egyenletes szemcsét képez. Az eredmény homogén, jól hegeszthető állapot — ezért a kovácsolt vagy öntött alkatrészeket normalizálják.
(550–650 °C) a legfontosabb utókezelés a után. A során keletkeznek: a hűlő varrat zsugorodni akar, de a hideg visszatartja. Ezek a húzófeszültségek hidrogénnel együtt vezethetnek. A nál az acélt magas hőmérsékleten lassan "kúszni" hagyják — a feszültségek leépülnek anélkül, hogy a szövet nagyot változna.
Miért fontos ez neked? Vastag, erősen befogott alkatrészek után ezek a feszültségek valósak és veszélyesek. A csökkenti a repedésveszélyt, javítja a mérettartást és — bizonyos acéloknál — a . A bökkenő: órákig tart, kemencét igényel, és nagy alkatrészeknél gyakran nem kivitelezhető. Ilyenkor csak a jó hegesztési sorrend és a közbenső lágyítás segít.
Egy szó a hőmérsékletről: Minden lágyítási eljárás az átalakulási hőmérséklet alatt van (kivéve a t) — tehát nem változtatják meg a szövetet, csak a feszültség- és szemcseállapotot. Pontosan ezért olyan jól kordában tarthatók.