Kopásálló és páncélacélok
Armox, Dillidur és Hadfield: kemények, de érzékenyek
AI generated A kopásálló acélok, mint a Dillidur, és a páncélacélok, mint az Armox, maximális és vannak tervezve. A Hadfield-féle mangánacél ütés hatására magától keményedik. minden típusnak megvan a maga szigorú hővezetési előírása.
Ezeknek az acéloknak csak egy feladatuk van: helytállni. A kopásálló acélok, mint a Dillidur (400–600 HB), ellenállnak az abraziónak és a kőzáporos igénybevételnek kotrókban, malmokban és szóróberendezésekben. A páncélacélok, mint az Armox (370–600T), ellenállnak a lövedékeknek. A Hadfield-féle mangánacél pedig külön kategória: szállítási állapotában szívós és lágy, de ütés és nyomás hatására a felülete magától keményedik – a teszi őt a törőpofák, váltók és kotrófogak anyagává.
Ennek a az ára: magas ötvözőtartalom és magas -egyenérték. A kopásálló és páncélacélok CEV-értéke jóval 0,5 felett van – a azonnal kemény, repedésre hajlamos képződik. A művészet abban áll, hogy pontosan ezt a zónát uraljuk.
Minden ötvözetnek megvan a maga stratégiája. A kopásálló acélokat (Dillidur) lágy-martenzites, alacsonyan ötvözött hozaganyaggal és ellenőrzött előmelegítéssel hegeszted – a varrat lehet puhább, mint az , ez felveszi a feszültségeket. A páncélacélok (Armox) alacsony hőbevitelt igényelnek, mert a túl sok hő tönkreteszi a védőhatásukat – a ballisztikai tulajdonságok a szövetszerkezettől függenek. A Hadfield-féle mangánacél a különc: NEM szabad előmelegíteni és forrón hegeszteni, különben karbidok válnak ki és az acél elridegül. Itt a szabály: hidegen hegeszteni, kis varratrétegek, a munkadarabot hűvösen tartani – szükség esetén vízzel közben hűteni.
Mindegyikre igaz: a hegesztési varrat szinte mindig a rendszer legpuhább pontja. Ez szándékos – a szívós varrat felveszi a ahelyett, hogy elrepedne.