Melegszilárd és nyomástartó acélok
16Mo3, 13CrMo4-5 és P91: anyagok hőhöz és nyomáshoz
AI generated A melegszilárd acélok 400 °C feletti hőmérsékleten is megtartják a szilárdságukat, a nyomástartó edényacéloknak belső nyomás alatt tömítettnek és szívósnak kell maradniuk. Erőművekben, finomítókban és kazánokban dolgoznak. A nél szigorúan szabályozottak – az , a hidrogénszegény munka és az utómelegítés kötelező.
A melegszilárd acélok ott dolgoznak, ahol a normál szerkezeti acélok már régen feladják: 400 °C-tól 600 °C feletti hőmérsékleten. A gőzkazánok, túlhevítők, turbinák és finomítói csővezetékek olyan anyagokat követelnek, amelyek a tartós terhelés alatt is megtartják. A kulcsötvöző elemek a és a : a lassítja a kúszást – a lassú, maradandó alakváltozást terhelés alatt hő hatására –, a pedig oxidáció és ellen véd.
A klasszikusok: (0,3 % Mo) mérsékelt hőmérsékletre, gőzvezetékekhez, és a modern 9%-os -acélok / (X10CrMoVNb9-1), amelyek a nak és a nióbnak köszönhetően 600 °C-on is erősek maradnak. Emellett ott vannak a nyomástartó edényacélok -tól -ig, amelyeknek főleg szívósnak és jól hegeszthetőnek kell lenniük, mert belső nyomás alatt állnak. Mindegyikükben közös: többnyire vagy normalizáltak, hogy a szilárdságot és a kombinálják.
A nél az óvatosság uralkodik. Ezek az acélok a gyorsan kemény képeznek – főleg a 9%-os -acélok kegyetlenek. Ezért érvényes: szigorúan (ötvözettől függően 150–300 °C), a hidrogénbevitelt minimalizálni, és a után ellenőrzötten hűteni. A második ellenség a a miatt: a nem tűri a nedves elektródákat és a piszkos varratfelületeket.
A után jön a – ezeknél az acéloknál szinte mindig kötelező, hogy a belső feszültségeket csökkentse és a a mérsékelje. A hőmérséklet ehhez magas (700–760 °C körül), és pontosan be kell tartani.